Bár az írás számomra nem újdonság, nem új dolog, az egyik felületen, mégpedig a Lidércfény Kulturális Magazin hasábjain még újnak számítok. Évekig olvasgattam, kerülgettem ezt az online magazint, mígnem idén tavasszal, azaz májusban rávettem magam, hogy írjak is oda. Főleg verseket és novellákat készítek, legfőképpen horror, de mellette fantasy és neoprimitív kategóriában. Ez a magazin úgy érzem hiánypótló, afféle underground megmozdulás a mai celebekkel teletűzdelt világban. És bár nem szoktam nagyon a statisztikákat böngészni, de ma reggel ránéztem miként is állok ott, néznek-olvasnak e engem egyáltalán. Május óta a 25 beküldött művemet 2588 alkalommal nézték meg. És akkor itt álljunk meg egy szóra. Mert ez nem engem minősít. Ugyanilyen arányban, de inkább nagyobb arányban olvassák ott a többi kortárs szerző műveit is. Ez pedig azt az örömteli dolgot jelenti, hogy túl azon, hogy az emberek nem mondtak le az olvasásról, bizony a kortárs underground is igen nagyot fut a maga nemében, teszem hozzá úgy, hogy legtöbbször nem a modern világ elvárásainak alkotják ezeket a műveket, nem a kiadók által diktált témában és formában, hanem szabadon amíg még lehet. Ez pedig azért is fontos a mai világban mert ha vannak szabadon gondolkodó alkotók akiket olvasnak vannak szabadon gondolkodó olvasók is akiket még nem falt fel teljesen a média, és a média által kreált szerzők sokasága. Remélem ez a tendencia megmarad, még több szerző lesz aki mer önmaga lenni és mégtöbb olvasó aki képes lesz azonosulni velünk.
Roberto Saviano gondolataival zárnám ezt a posztot:
“Semmi sem fontosabb az olvasásnál: hazudik, aki azt állítja, hogy az olvasás passzív időtöltés. Olvasni, érezni, érteni, tanulmányozni, ez az egyetlen módja, hogy az ember megtapasztaljon egy másik, a sajátjával párhuzamos életet.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: