Elmentetek. Előbb te Laci, majd Tamás is utánad eredt. Személyes emlékeim? Magával az Omegával nem voltak. Ez tény. És Tamást sem láttam soha színpadon. Téged Laci viszont láttalak/hallottalak személyesen is még a középsuliban. Megjelentél egy hófehér ruhakölteményben gazdagon ellátva ékszerekkel, emlékeim szerint egy fekete kalap is volt rajtad. Amit te ott leműveltél az szintiddel a mai napig bennem van. Belém martad. Olyan ez mint egy szép tetoválás. Egy szép tetoválás mely jelentéssel is bír. Viszont ami kettőtöket közössé tesz, az a Gammapolis című lemez.
Soha nem voltam nagy Omega fan, de ezt a korongot még gyerekként kölcsönkaptam egy jó ismerőstől és megmérgezett. Megmérgezett a rock szeretetével. A rajta lévő dalokat mind a mai napig kívülről fújom. És engedtessék meg annyi, hogy miközben ezeket a sorokat írom, éppen ezt a lemezt hallgatom. Rengeteg éjszakán elkísértek a lemez dalai. A Gammapolis 1, a Nyári éjek asszonya vagy az Ezüst eső mind a mai napig a kedvenceim. És van még egy Omega dal mely különösképpen kedves nekem. Pedig ez afféle tingli-tangli nóta de szeretem. Ez pedig a Petróleum lámpa. Megannyi középsulis buli központi tánczenéje, mely jól megfért a Nirvana és Tankcsapda dalok mellett. Szóval köszönöm. Köszönöm, hogy voltatok, hogy ha csak egy lemezzel is, de rengeteget kaptam tőletek. Laci, te a személyes varázsoddal tettél még hozzá az ifjú koromhoz, Tamás te pedig azzal, hogy a kedvenc hangszeremen játszottál. Remek idők voltak. Jó utat Nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: