Elmentetek. Előbb te Laci, majd Tamás is utánad eredt. Személyes emlékeim? Magával az Omegával nem voltak. Ez tény. És Tamást sem láttam soha színpadon. Téged Laci viszont láttalak/hallottalak személyesen is még a középsuliban. Megjelentél egy hófehér ruhakölteményben gazdagon ellátva ékszerekkel, emlékeim szerint egy fekete kalap is volt rajtad. Amit te ott leműveltél az szintiddel a mai napig bennem van. Belém martad. Olyan ez mint egy szép tetoválás. Egy szép tetoválás mely jelentéssel is bír. Viszont ami kettőtöket közössé tesz, az a Gammapolis című lemez.
Soha nem voltam nagy Omega fan, de ezt a korongot még gyerekként kölcsönkaptam egy jó ismerőstől és megmérgezett. Megmérgezett a rock szeretetével. A rajta lévő dalokat mind a mai napig kívülről fújom. És engedtessék meg annyi, hogy miközben ezeket a sorokat írom, éppen ezt a lemezt hallgatom. Rengeteg éjszakán elkísértek a lemez dalai. A Gammapolis 1, a Nyári éjek asszonya vagy az Ezüst eső mind a mai napig a kedvenceim. És van még egy Omega dal mely különösképpen kedves nekem. Pedig ez afféle tingli-tangli nóta de szeretem. Ez pedig a Petróleum lámpa. Megannyi középsulis buli központi tánczenéje, mely jól megfért a Nirvana és Tankcsapda dalok mellett. Szóval köszönöm. Köszönöm, hogy voltatok, hogy ha csak egy lemezzel is, de rengeteget kaptam tőletek. Laci, te a személyes varázsoddal tettél még hozzá az ifjú koromhoz, Tamás te pedig azzal, hogy a kedvenc hangszeremen játszottál. Remek idők voltak. Jó utat Nektek!
A karácsonyi slágerek megosztják az embereket. Van aki él-hal a Last Christmas az All I want for Christmas is you a White Christmas vagy a Let It Snow című dalokért és már november elejétől jöhet nekik ömlesztve és folyamatosan, és van akit a hideg ráz ha csak meghallja őket. Én azt hiszem valahol középen helyezkedek el, számomra remek hangulata van ezeknek a daloknak, ám ha folyamatosan ez menne a nap 24 órájában én is egy másik bolygóra menekülnék előlük. Azonban éppen ma délelőtt szembejött velem egy album. Egy album a Chicago nevű zenekartól Chicago Christmas címmel.
Először arra számítottam, hogy a szokásos nóták lesznek kissé áthangszerelve, de nem. Valami egészen mást kaptam mint amire számítottam. Aki ismeri a bandát az tudja, hogy milyen különleges blues-rock hangzásvilággal rendelkeznek. Nos hatalmas szerencsénkre ez meg is mutatkozik ezen az albumon úgy, hogy a dalaik sem veszítenek semmit az ünnepi hangulatból. Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a korongot, mert egyedi élményt ad így karácsonyhoz közeledve, ám ezt úgy hogy a dalok minden klisét mellőznek, ám felruházzák azokat egyfajta karácsonyi bájjal. A dalt ezen a linken lehet elérni Spotifyn:
Ha azt hallja az ember, hogy Queen, akkor általában Freddie Mercury pózolásai és a hangja, Brian May loboncos haja, a Bohemian Rhapsody dallamvilág, a We Will Rock You üteme vagy pedig az I Want To Break Free mókás női kosztümös klippje jut eszébe mindenkinek, esetleg mindezek egyben. Én most viszont egy egészen más dologoról szeretnék beszélni, írni. November 14-én lesz szülinapos a Queen Jazz című albuma. 42 éves, azaz annyi mint én. De nem csak azért áll hozzám közel ez az album mert egyazon évben születtünk, hanem azért mert a A Day at the Races albumuk mellett ez a személyes kedvencem. Mert ez az album annyira Queen. Mert összetett mégis könnyed. Mert dallamos, mégis érzed a mögötte feszülő rockkereket. Emészthető, de egyben elgondolkodtató album. A zenekarnak ez volt sorrendben a hetedik stúdióalbuma amely 1974 november 14-én jelent meg. Ekkorra a Queen már világhírű rockbandává nőtte ki magát. Az album célja az volt, hogy a korai bonyolultabb hangzásvilágú és szerkezetű dalaik után valami könnyedebbet tárjanak a világ elé úgy, hogy közben megtartják az akkorra kialakult semmivel össze nem téveszthető Queen hangzásvilágot. Maga az album a kritikusok szemében nem aratott osztatlan sikert, mitöbb rengeteg kritikával illették azt. Dave Marsh kritikája a Rolling Stone magazinban egyenesen fasisztának titulálta az együttest. Magát a nagylemezt és a dupla A-oldalas „Fat Bottomed Girls”/„Bicycle Race” kislemezt az akkori időben megbotránkoztatónak számító módon reklámozták: ötven pucéran kerékpározó nő részvételével versenyt rendeztek, lefilmezték és lefényképezték a versenyt, a filmet videóklipként, a képeket pedig a borítóba rejtett posztermellékletként használták fel (Amerikában mindkettőt cenzúrázták). Mindezek ellenére napjainkban sokkal enyhébben ítélik meg a kritikusok, sőt, egyesek az együttes egyik legjobb lemezének tartják. Akárcsak én.
A lemez felvételei 1978 júliusában kezdődtek, mely felvételeket a svájci Montreux városában, a Mountain Studiosban kezdték el ám a felvételek egy pontjánál áttelepültek a franciaországi Nizza városa mellett található Super Bear stúdióba.
Maguk a dalok és a munkálatok igazán bohém körítéssel készültek:
“Szokás szerint a dalok egy részét már hozták a stúdióba, a másik részét a felvételek során írták meg, különböző forrásokból merítve inspirációt. Mercury például a nizzai hotelszoba ablakán kitekintve megpillantotta az éppen arra haladó Tour de France versenyt, és ez adta az ötletet a „Bicycle Race” című dalhoz.[7] May a „Fat Bottomed Girls” című dalt Mercuryra gondolva írta: „ez van, ha van egy nagyszerű énekesed, aki szereti a nagy hátsójú lányokat és fiúkat”.[12] Egy alkalommal, amikor Montreux-ban vihar volt, May hirtelen ötlettől vezérelve kirakott a szabadba egy felvevő készüléket, és rögzítette vele a mennydörgés hangját, amelyet később a „Dead on Time” című dal végére vágott. Az album borítóján, a közreműködők között meg is említették: thunderbolt courtesy of God (azaz „mennydörgés Isten jóvoltából”).[15] Baker 1982-ben, amikor visszaemlékezett erre az időszakra, azt mondta: „az egész sokkal kevésbé a dalokról szólt, inkább a helyi éjszakai életről. Minden áldott este lementünk abba a sarki klubba, ahol a legcsodálatosabb sztripperek voltak, befejeztük a felvételt tizenegy órakor, megnéztük a táncosnőt, majd újra visszamentünk a felvételekhez.”[16]” – wikipédia
A srácok 1978-ban.
A lemezt ért rengeteg kritika ellenére az amerikai Billboard magazin igen kedvezően írt a korongról, megjegyezték, hogy Roy Thomas Baker visszatérésével a lemez a Queen korábbi munkáit idézi, hogy a dalok ismét feszegetik a stílusbeli határokat, és a mások által sokat szidott „Fat Bottomed Girls” és „Bicycle Race” dalokat a lemez legjobbjainak nevezte. Mindezt nem ok nélkül.
Lássuk a dalokat:
Első oldal
MustaphaMercury3:01
Fat Bottomed GirlsMay 4:16
JealousyMercury3:13
Bicycle RaceMercury3:01
If You Can’t Beat The Deacon4:15
Let Me Entertain YouMercury3:01
Második oldal
Dead on TimeMay 3:23
In Only Seven DaysDeacon 2:30
Dreamer’s BallMay 3:30
Fun It Taylor 3:29
Leaving Home Ain’t EasyMay3:15
Don’t Stop Me NowMercury3:29
More of That JazzTaylor 4:16
Bár a Fat Bottomed Girls és a Bicycle Race lett a két legnagyobb sláger amikor kiadták az albumot, a legnagyobb hatású zene mégis az azóta ezernyi formában feldolgozott és előadott Don’t Stop Me Now.
Az albumon látható, hogy mindegyik tag kivette a részét a dalok írásából, és a zenekarból számomra a legkedvesebb tag John Deacon basszusgitáros írta azt a dalt melyet a leginkább szeretek: In Only Seven Days címmel.
Aki ezt az albumot már hallotta annak nem kell bemutatnom, aki pedig még nem az mindenképpen pótolja.
