A cím meglehet furcsa első ránézésre, de sajnos egy nagyon is valós problémára világít rá. Aki kicsit is érdeklődik a napi dolgok iránt, és böngészi a különböző internetes felületeket, vagy közösségi média oldalakat, az rendszeresen belefuthatott az Orbánozós, Gyurcsányozós emberek tömegeibe. Mindenhol ment egymás szidása, komcsizós, nácizós, libsizős hozzászólások tengere. Emberek akik képtelenek normális hangnemben megbeszélni valamit, vagy megvitatni valamit, annyira elvakultan gyűlölik a számukra nem tetsző politikai oldalt és az azokkal szimpatizáló honfitársaikat., hogy verbálisan képesek megölni egymást. Persze ez eddig nem meglepő (sajnos), hiszen a politika mindig is arról szólt, hogy igyekezett megosztani az embereket, hiszen zavarosban könnyű halászni ugyebár, és, hogy ezt az állapotot fenntartsák bizony nem kevés pénzt is fordítottak erre. Ám egyszer csak segítséget kaptak a legendák szerint egy kínában elfogyasztásra került denevértől. Megérkezett a covid azaz a koronavírus. Ezzel pedig megérkezett a legújabb konfliktusforrás. Az, hogy a koronavírus létezik nem képezheti vita tárgyát. Tagadni badarság, minden nap emberek ezrei betegednek meg és tucatjai halnak bele hazánkban is. Ugyanakkor tény, hogy vannak akik nem hisznek a létezésében. Amikor a tagadók hozzászólásaival találkozok, hátat fordítok nekik és továbblépek, csakúgy mint amikor azokkal a honfitársaimmal futok össze akik nemhogy tagadnák a létezését, de még otthon is és saját kocsijukban is maszkot hordanak, a beteg vagy éppen gyógyult embereket pedig kerülik mintha valami bűnt követtek volna el azzal, hogy a vírust elkapták. Úgy kezelik őket mintha pestisesek lennének. Namost. Az a finom amikor a tagadók, és a rettegők, azaz a két szélsőség találkozik. Az, hogy a politika milyen ellentéteket gerjeszt ismert, de ez valami egészen más. Valami betegesebb. Valami perverzebb már-már. Az ember nem hisz a szemének ahogy ezek az emberek alázzák és szidják egymást. Az a szenvedély ahogy egymásnak esnek. Ahelyett, hogy támogatnák egymást ezekben a nem könnyű időkben az energiájukat ilyen dolgokra pazarolják. Nem kell egyetérteni. Mert nem. De talán ezekben a megosztó időkben kéne embernek maradni. Mert, ha van kovid, ha nincs, emberek tízezrei kerülnek igen nehéz helyzetbe, így télen meg főleg emiatt a dolog miatt. Én minden nap tucatjával olvasok olyat, hogy itt a hideg de nincs gáz, nincs fa, nincs már munkahely, de ott a gyerkőc vagy a beteg férj/feleség, és ezek az emberek majdnem mind a tavaszi bezárásoknál veszítették el a megélhetésüket. És hol vannak még az őszi áldozatai a szigorításoknak? Összefogás. Csak ennyi kéne. Egyszer meglátni azt, hogy többre megy a társadalom azzal, ha összefog és nem széthúz. Én bízok benne, hogy ennek az egymásra okádásnak vége lesz egyszer és egységesen ki lehet állni az ilyen nehéz időkben egymásért. Mert éppen elég, hogy a politika mételyezi a mindennapjainkat, nem hiányzik még ez is. Én meg aki csak élni akarok, állok középen és nem értem, hogy most akkor mi is van.
ui: a politikusok közben köszönik szépen, nem kell sem migráns, sem Soros, sem Orbán sem Gyurcsány ahhoz, hogy az ország megosztott legyen. Jelszó: korona.
