Ó igen, a New York Kávéház. Legendás, már már misztikus hely. Gyönyörű és mellette rengeteg történetet és titkot hordoz magában. Megannyi irodalmi óriás és művész tette itt tiszteletét: Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Márai Sándor, Krúdy Gyula, Kálmán Jenő, Bródy Sándor, Babits Mihály, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, és a sor végtelen.
Sok érdekességet feljegyeztek itt, lássunk hát párat:
Molnár Ferenc és a New York Kávéház kulcsa:
Azt beszélik, hogy a Kávéház 1894-es megnyitóján az akkori kulturális élet nevesebb alakjai is részt vettek. A legenda szerint az est hevében Molnár Ferenc és társai a New York Kávéház kulcsát a Dunába dobta, hogy a Kávéház soha többé ne zárjon be. Bár ezt nem sikerült soha 100%-ig bebizonyítani, mára ez a történet elfogadottá vált.
A Szabadság-szobor freskó legendája a New York Kávéházban:
A Kávéház egyik leghíresebb freskója körül is számos történet kering, amely a bejárat mellett helyezkedik el, és rajta a Szabadság-szobor is megjelenik.
A szóbeszédek alapján a freskó a Kávéházban előbb készült el, mint ahogy New Yorkban jelent meg a szobor. Az igazság azonban teljesen más, hiszengy a Kávéház 1894-es nyitása majd 10 évvel későbbre esik, mint a Szabadság-szobor felállítása.
Híres művészeink és kedvenc ételei a Kávéházban:
A New York Kávéház történelme során számos alkalommal állt a művészetek mellé, pártolta azokat. Nem csoda tehát, hogy számos írónk, költőnk fordult meg a New York asztalainál – és róluk is számos történet maradt fenn napjainkra.
Érdekesség, hogy Babits Mihály kedvenc étele a pacal volt, Ady Endre pedig leggyakrabban lencsefőzeléket rendet pörköltszafttal!
Ugyancsak érdekes a “kis irodalmi” elnevezés, amely a New York Kávéházban született. Az akkoriban még pénzetelen életmódot élő alkotóink ugyanis – bár előszeretettel jártak a New York-ba – nem engedhették meg maguknak az ételrendelést. A New York akkori vezetősége készíttette a “kis irodalmit” amely a szűkebb pénztárcákhoz szabva igen olcsón – vagy épp ingyen – a költők kedvence lett. A tál sonkát, némi szalámit és sajtot tartalmazott, amelyet a művészeknek gyakran ki sem kellett fizetniük.
Irénke, az irodalomkedvelő WC-s néni:
A Nyugat folyóirathoz hasonlóan, a rendszerváltás után a 2000 folyóirat szerkesztői is a New York Kávéház karzatán ültek össze gyakran – ahol kedvezményt is kaptak fogyasztásukra. A wc-k tisztaságáért akkoriban az irodalomrajongó Rózsáné Irénke felelt, aki mindig kért néhány példányt a lapból, és lelkes rajongója volt a szerzőknek. Cserébe természetesen egy fillért sem fogadott el, mikor a szerzők a mellékhelyiséget látogatták.
